Ma délután nagyon meglepődtünk, amikor a szokásos délutáni lubickolásra, lakmározásra nem egyedül érkezett fekete füttyművészünk. A nyomában bukórepüléssel landolt egy még pelyhes fióka is. Körbejárták az udvart, a nagy felszedegetett ezt-azt a földről, a fióka csőrébe adta, az meg folyamatosan követelte a következő falatot.
Aztán következett (volna) a röplecke. Rigómama ( egyesek szerint a színe alapján inkább papa) felröppent a fenyő alsó ágára, és onnan hívogatta fiókáját.
De a kicsi kíváncsi és merész volt, repülés helyett fölugrált a teraszra, szétnézett a játékok között. Addigra már mindkét szülő hívogatta a kis felfedezőt.
Mi pedig megállapítottuk, rigószülőnek lenni sem egyszerű feladat. :)